Az EME parkolóautomatákkal kapcsolatos pályázatának első köre lezajlott, kiválasztották azokat a terveket, amelyek a szeptember 5.-től kezdődő kiállításon részt vehetnek (Erzsébet-téri Gödör klub-ban lesz az esemény). Jómagam a térplasztika pályázaton indultam, és sikerült 3 olyan elképzelést kifundálnom, amelyet a zsűri érdemesnek tartott a kivitelezésre.
Tehát, ha a gyártással is minden jól megy, akkor Köbükivel személyesen is találkozhattok hamarosan. A képek közül sorrendben az első 3 változat kerül kivitelezésre.
Ez pedig a legelső elképzelésem a témára, csak időközben kiderült, hogy a jelenleg is városszerte látható automata-test kell, hogy képezze a koncepció alapját, ezért ezt az ötletet el sem küldtem.
Sok érdekes pályamű született a kategóriában (térplasztika) de a grafikai munkák között is igen sok ötletes elgondolás akad.
Egy igen jó cimborámmal fogtunk össze a napokban, és egy másik igen jó cimborám számára készítettünk egy ütős válogatáslemezt, amolyan gerilla stílusban. Telepakoltuk olyan muzsikákkal, amire a magunkfajta nagy vehemenciával kezd el bólogatni és mosolyogni, ha alatta gurulnak a kerekek és a mélynyomók sem pihennek. Például ilyen darabok figyelnek a korongon. Alant pedig a borító látható.
Nincs mese, engem is magával ragadott a napjainkban oly’ divatos tervezési felfogás: a “ha-nem-tudsz-mivel-kirukkolni-akkor-tegyél- bele-USB-t”. Tény, hogy ezek között azért szép számmal akadnak valóban hasznos és jópofa jószágok, szerény véleményem szerint azonban túlnyomú többségben vannak a haszontalan, látványnak is gagyi termékek. Na persze relatív olcsó áron rá lehet ezeket a kis mütyürkéket sózni a népre, merthogy milyen “cukik, viccesek, dizájnosak ( ettől a szótól a nemlétező szőr is feláll a hátamon). Ennyit a gerjesztett igényekről a haszontalan porfogók iránt. Lehet mazsolázni és egyetérteni vagy nem egyetérteni. Ezek előtt “tisztelgek” a következő elképzeléssel:
Lassan leadási határideje van az EME pályázatának, előtérbe kerültek a nem egészen komplett ötleteim. A többit júli. 10. után teszem közszemlére.
Nem mondhatnám, hogy a futball EB hidegen hagy, sőt. Gyanítom, a vizsgaidőszak emiatt kissé döcögősebb is lesz. Még úgy is egy raklapra való szilárd és folyékony földi jóval ellátva telepszem le a kivetítő elé a cimbikkel, ha az angolok nem is jutottak ki a kontinensviadalra (nagy bánatomra). De maradjunk a jelennél: idén egyéni tervezési feladatunk volt mozgó elemekkel rendelkező reklámozó termék teljes körű tervezése. Erre készítettem az adidas számára egy reklámozó és tároló állványt. A színvariációkban visszaköszönnek egyes országok lobogóinak színei, a váltakozó grafikákban pedig az adott nemzet sportolóinak (vagy szurkolóinak) nagy pillanatai.
Angolok híján kiemeltem ezek közül a holland és német válogatottat.
Ma este 20.45-től pedig tövig rágom a körmömet, ha a szotyi és a malátaszörp elfogyott: a narancs fiúk a világelső taljánokkal csapnak össze…
Az “ember és az őt körülvevő tárgyi környezet” c. feladatunk kapcsán készítettem az alant látható elképzelést egy köztéri ivócsarnokra, ún. kollonádra. Elsősorban fővárosunk budai oldalára képezelném el az elhelyezését, egészen pontosan a rakparthoz közeli területekre (pl.: Tabán, Margit-híd budai hídfője, Clark Ádám-tér, Infopark stb).
Az ötlet alapját egyébként a budai oldal hihetetlen gazdagságú ásványvízforrásai adták.
A köztéri ivócsarnokoknak már az ókorban is nagy divatja volt, nemcsak funkcionalitásuk miatt (felüdülés, pihenés, friss tiszta víz élvezete) de közösségi térként is kiemelt szerepük volt a vásrosképben.
A Budán található keserű- és ásványvizeket manapság mégsem élvezhetik az itt élők csak úgy, “alanyi jogon” (üdítő kivételt képez a Gellért-téri kút), pedig véleményem szerint szükség és igény is lenne rá. A terv műszaki részleteivel nem untatnálak benneteket, de minden tekintetben átgondolt koncepcióról van szó.
Apróbb finomítások még folyamatban, eredmények hamarosan…
2007 karácsonyán a rászoruló gyermekek megsegítésére mindenki egy cipősdoboznyi ajándékot adhatott. A kecskeméti szervezők felkértek, hogy a köszönőlapjuk grafikáját készítsem el. Az ötletem az volt, hogy egy hideg, téli hangulatú lapot kapjon az adományozó, melynek a sarkán díszeleg egy kicsi doboz, jelképezve azt egyet, melyet ő adott. A lapot kinyitva viszont feltárul az az 1000 doboz, ami össze gyűlt a gyermekek részére. A képen 1000 véletlen színű doboz és szalag van, azonban nem látszik mind. Egy egyszerű scriptel színeztem és reaktorral rendeztem véglegesre, a szövegezés nem az én feladatom volt.
Jelenlegi munkám egy rendezvényszervező cég számára logo készítése. Egyelőre képlékeny a dolog, a megrendelőknek több változat is tetszik, én itt mégis a számomra legkedvesebb változatot mutatom be.
Egy régebbi feladatunk alapjaihoz kellett tanulmányoznunk természeti struktúrákat, csomópontokat az elő és élettelen természeti környezetünkben. Az én elképzelésem alapját a lágy szárú növények levelinek elhelyezkedése, növekedésének iránya “ihlette”. Még pontosabban az a mód, ahogyan a levelek a törzsből előbukkannak. Szem előtt tartottam azt is, hogy az alakzatok a levelek egy fontos tulajdonságát is tükrözzék: felületük kialakítása a csapadékot irányítja a törzs felé, a vizet minnél közelebb tartva az élő testhez.
A modellt papírból készítettem, hajtogatással és ragasztással. A levelek ennek ellenére a törzsről levehetőek, tetszés szerinti irányba és állásba fordíthatóak, ezáltal képesek rá, hogy tetszőleges térbeli variációkat alkossunk belőle. Tárgyi-használati funkciót nem kellett adni a tervnek, talán éppen ezért a szabadságért volt ez anno a kedvenc formatervezési feladatom.
Egy évvel ezelőtt rádió formatervezése volt az egyik feladat az egyetemen. Az én tervem lényege, hogy nincs saját hangszórója, hanem azt a tárgyat rezgeti, amire rárakták, ha egy asztalra tesszük, azt használja membránnak, szinte bármilyen sík felületet hangszóróvá változtat. A technológiai hátteret a FeONIC hozta létre, minden mást én csináltam.
A következő szerszámkészletet extrém sportolóknak terveztem, egészen pontosan a göriseknek és deszkásoknak integráltam bele a szerelési procedúrákhoz szükséges összes szükséges szerszámot. Valamint mivel tudjuk, hogy minden sörnyitó, így ez a funkció jelen esetben sem maradhatott el. A termék egy harmadik generációs változat. Az első a 2006-2007-es félévben, “Integrált terméktervezés 5″ c. tárgy keretében látott napvilágot, majd egy évvel később újból előkerült a téma és egy kétlépcsős továbbfejlesztés következett, melynek végeredményét alább láthatjuk. A tervekkel neveztem a 2007-es NÍVÓ díjra, ahol az első rostán túljutott az elképzelés, de végül nem került be a kiállított munkák közé, nagy bánatomra. Az elkészült modell 75%-ban funkcionális.
A jövőben pedíg ki tudja… lehet, hogy találkozhattok majd a negyedik generációs ava szerszámkészlettel is.
