LFS team blog

Az EME parkolóautomatákkal kapcsolatos pályázatának első köre lezajlott, kiválasztották azokat a terveket, amelyek a szeptember 5.-től kezdődő kiállításon részt vehetnek (Erzsébet-téri Gödör klub-ban lesz az esemény). Jómagam a térplasztika pályázaton indultam, és sikerült 3 olyan elképzelést kifundálnom, amelyet a zsűri érdemesnek tartott a kivitelezésre.

Tehát, ha a gyártással is minden jól megy, akkor Köbükivel személyesen is találkozhattok hamarosan. A képek közül sorrendben az első 3 változat kerül kivitelezésre.

Ez pedig a legelső elképzelésem a témára, csak időközben kiderült, hogy a jelenleg is városszerte látható automata-test kell, hogy képezze a koncepció alapját, ezért ezt az ötletet el sem küldtem.

Sok érdekes pályamű született a kategóriában (térplasztika) de a grafikai munkák között is igen sok ötletes elgondolás akad.

Mazsolázzatok, szavazzatok itt.

Trükkös, trükkös, trükkös. Olyan sok mindent nem tudok ehhez hozzáfűzni. Mindenesetre mostanában engem is foglalkoztatott ez a felfogás, nevezetesen az, hogy az egy társított funkcióval rendelkező, egyszerű tárgynak új felfogást, használati módot próbáljak adni. A PolyPolip project nem futott le, csupán érlelődik ebben a nagy melegben.

Emellett vannak itt még jó dolgok.

Nincs mese, engem is magával ragadott a napjainkban oly’ divatos tervezési felfogás: a “ha-nem-tudsz-mivel-kirukkolni-akkor-tegyél- bele-USB-t”. Tény, hogy ezek között azért szép számmal akadnak valóban hasznos és jópofa jószágok, szerény véleményem szerint azonban túlnyomú többségben vannak a haszontalan, látványnak is gagyi termékek. Na persze relatív olcsó áron rá lehet ezeket a kis mütyürkéket sózni a népre, merthogy milyen “cukik, viccesek, dizájnosak ( ettől a szótól a nemlétező szőr is feláll a hátamon). Ennyit a gerjesztett igényekről a haszontalan porfogók iránt. Lehet mazsolázni és egyetérteni vagy nem egyetérteni. Ezek előtt “tisztelgek” a következő elképzeléssel:

Lassan leadási határideje van az EME pályázatának, előtérbe kerültek a nem egészen komplett ötleteim. A többit júli. 10. után teszem közszemlére.

Hol is kezdjem, össze kellett kaparnom az állam, (ha nem is kiskanállal) de ez elég ütősre sikeredett a BMW részéről. Sokat nem szeretnék elárulni a dologról, mindenkinek meg kell néznie.
Itt a link: BMW GINA

A városos videó is nagyon ott van, illetve ami utána következik az az igazán brutális. Totál riszpekt.

Nem mondhatnám, hogy a futball EB hidegen hagy, sőt. Gyanítom, a vizsgaidőszak emiatt kissé döcögősebb is lesz. Még úgy is egy raklapra való szilárd és folyékony földi jóval ellátva telepszem le a kivetítő elé a cimbikkel, ha az angolok nem is jutottak ki a kontinensviadalra (nagy bánatomra). De maradjunk a jelennél: idén egyéni tervezési feladatunk volt mozgó elemekkel rendelkező reklámozó termék teljes körű tervezése. Erre készítettem az adidas számára egy reklámozó és tároló állványt. A színvariációkban visszaköszönnek egyes országok lobogóinak színei, a váltakozó grafikákban pedig az adott nemzet sportolóinak (vagy szurkolóinak) nagy pillanatai.
Angolok híján kiemeltem ezek közül a holland és német válogatottat.
Ma este 20.45-től pedig tövig rágom a körmömet, ha a szotyi és a malátaszörp elfogyott: a narancs fiúk a világelső taljánokkal csapnak össze…

Az “ember és az őt körülvevő tárgyi környezet” c. feladatunk kapcsán készítettem az alant látható elképzelést egy köztéri ivócsarnokra, ún. kollonádra. Elsősorban fővárosunk budai oldalára képezelném el az elhelyezését, egészen pontosan a rakparthoz közeli területekre (pl.: Tabán, Margit-híd budai hídfője, Clark Ádám-tér, Infopark stb).
Az ötlet alapját egyébként a budai oldal hihetetlen gazdagságú ásványvízforrásai adták.
A köztéri ivócsarnokoknak már az ókorban is nagy divatja volt, nemcsak funkcionalitásuk miatt (felüdülés, pihenés, friss tiszta víz élvezete) de közösségi térként is kiemelt szerepük volt a vásrosképben.
A Budán található keserű- és ásványvizeket manapság mégsem élvezhetik az itt élők csak úgy, “alanyi jogon” (üdítő kivételt képez a Gellért-téri kút), pedig véleményem szerint szükség és igény is lenne rá. A terv műszaki részleteivel nem untatnálak benneteket, de minden tekintetben átgondolt koncepcióról van szó.
Apróbb finomítások még folyamatban, eredmények hamarosan…

Sikerült elkészítenem a meglepit. Bár véleményem szerint nem lett igazán jó a render (sőt) és nem látszik rendesen néhány formai elem, de azér megosztom veletek. Az elképzelés onnan jött, hogy csak hosszas kutakodás után találtam cipőt magamnak és mivel a Tiszát igazán szeretem, hát gondoltam csinálok magamnak egyet, amiben szívesen koptatnám a Kármán és az Mg közötti aszfaltot. Mostanában hódít a tépőzáras cipellő, hát ez is hasonló módon működne. A “T” betű felső-oldalsó részén lenne a két kapcsolódási pont, de szerintem a képen ez jól felismerhető. A cipő formáján az eddigi modellek sajátosságai köszönnek vissza, az újdonság csupán a “bekötés” (betépőzárazás :)) lenne.

Egy régebbi feladatunk alapjaihoz kellett tanulmányoznunk természeti struktúrákat, csomópontokat az elő és élettelen természeti környezetünkben. Az én elképzelésem alapját a lágy szárú növények levelinek elhelyezkedése, növekedésének iránya “ihlette”. Még pontosabban az a mód, ahogyan a levelek a törzsből előbukkannak. Szem előtt tartottam azt is, hogy az alakzatok a levelek egy fontos tulajdonságát is tükrözzék: felületük kialakítása a csapadékot irányítja a törzs felé, a vizet minnél közelebb tartva az élő testhez.
A modellt papírból készítettem, hajtogatással és ragasztással. A levelek ennek ellenére a törzsről levehetőek, tetszés szerinti irányba és állásba fordíthatóak, ezáltal képesek rá, hogy tetszőleges térbeli variációkat alkossunk belőle. Tárgyi-használati funkciót nem kellett adni a tervnek, talán éppen ezért a szabadságért volt ez anno a kedvenc formatervezési feladatom.

Egy évvel ezelőtt rádió formatervezése volt az egyik feladat az egyetemen. Az én tervem lényege, hogy nincs saját hangszórója, hanem azt a tárgyat rezgeti, amire rárakták, ha egy asztalra tesszük, azt használja membránnak, szinte bármilyen sík felületet hangszóróvá változtat. A technológiai hátteret a FeONIC hozta létre, minden mást én csináltam.

Diesel-ék ismét megmutatják. Nincs tökéletes angolom, a pályázat oldaláról az alábbiakkal sikerült elagyatlanodnom:

Mindennapi életünk során kéretlen üzenetekkel vagyunk bombázva. Egy masszív, agyszennyező, végtelen áradat, mely semmi többet nem kínál, mely generált szükségeket elégít ki. Ez a könyörtelen jelenség nagyban hozzájárul a gondolkodás teljes hiányához, butít, agyatlanít. Képről képre megyünk tönkre.

A Diesel reklámokat mindig is kedveltem. A tévétől az időszakos weboldalakig sokszor pattintottak olyat elém, hogy leesett az állam. Az alábbi pályázatukat is nagy tömegeket megmozgató, egyéniséget és hatalmasságot éreztető darabnak tartom. A feladat: adott egy-egy hatalmas házfal Manchester, Zurich, Barcelona és New York városokban. Találj rá ki valami megbotránkozatót, figyelemkeltőt, szépet, hogy inspirálj, megvalósíts és hogy szebbé tedd az arra járók napját. Sajnos a Manchester és Zurich falaira való pályázási lehetőség már lezárult (Zurichben már győztes munkát is hirdettek), New York határideje június 21, míg Barcelonáé július 11-e.

Az oldalon képgaléria van a falakról, olvashatsz a helyszínről, egy beépített Google Maps-en is megtekintheted a környezetet. Ez már alapból egy szimpatikus hozzáállás, és megfontolandó, ugyanis a helyi(!) zsűri a hely szelleméhez való alkalmazkodást tekinti fő szempontnak. Elég a szövegelésből,
Diesel Wall 2008